1996. június 23. - A "Foci" edző

Írta: Pestifoci.hu

drehernemzetisport1996 06 23

A l g y ő g y i ú t : ( s ö r ) h a b a t o r t á n
A „Foci” edző...

A BLSZ l-ben az első hely „sorsa” már korábban eldőlt. A Dreher Sörgyár óriási fölénnyel vezette végig a bajnokságot, é s az utolsó találkozót - a Bp. Erőmű ellen – már közönségszórakoztató gálameccsnek szánták. Persze, ehhez a vendégeknek is volt egy-két szavuk, ők meg akarták„csapolni” a Drehert...
A bemelegítés alapján akár NB I-esnek is nézhette volna bárki a sörösöket, akik Fodor Imre játékos-edző irányításával végezték a futógyakorlatokat, majd jó ideig csak nyújtottak, nyújtottak...
„A legtöbb gyakorlatot Svájcban tanultam. Bár Magyarországon is sztrecsingeltünk, igazán a Saint Gallennél végeztem a legtöbb nyújtógyakorlatot. Nagyon fontos, nem véletlen, hogy idén a csapatban szinte nem volt sérült játékos." - mesélte aztán az egykori válogatott, Fodor Imre.
A másik térfélen már nem volt annyira sistergés a Budapesti Erőmű bemelegítése, szemmel láthatóan tartottak blaszbajnok ellenfelüktől. Félelmüket fokozhatta, hogy hárompercenként alacsonyan szálló óriásgépek húztak el a pálya fölött, süvítő hangjukkal, hatalmas árnyékukkal nyomasztóan hatottak arra, aki nem szokta meg.
A meccs késve kezdődött, mert a bajnokcsapatot, majd - illendőségből - a vendéggárdát fényképezték. A mérkőzésen azonban már nem volt udvariasság: alig telt el tíz perc, és máris két Dreher-gólt tapsolhatott a közönség. Ekkor valahogy arrafelé kanyarította az ember a gondolatait: mi lesz itt később, ha elfogy az Erőmű energiája? Nos, az első félidőben már nem folytatódott a hazai gólözön, „csak" három kapufának, és a látványos játéknak örülhettek a nézők.
„Játssza a futballt a csapat, nincs erőlködés, gördülékenyek a támadások, a közönség élvezi a játékunkat. A mikor idekerültem, volt egy elképzelésem a csapatjátékról, és ezt eddig sikerült megvalósítani. A sok mozgás, rövidpassz, mélyből indulás, és a fegyelmezettség jellemző a játékunkra, ezek a mai modern labdarúgásnak is az ismérvei. Én is élveztem a meccset, de már nem labdarúgóként, hanem edzőként figyeltem a játékot. A csapat nélkülem is megállja a helyét. Ősszel nem szerepeltem, mert a svájciaktól nem jött meg a játékengedélyem, de így is nyolc ponttal vezettünk. Tavasszal pedig egy döntetlen kivételével az összes meccsünket megnyertük."
A második félidő elején egy pillanatra erőre kapott az Erőmű, szépítettek, de aztán éppen Fodor (a most is játszó „Foci") hűtötte le hamar a kedélyeket: a kapusról kipattanó labdát tíz méterről vágta a bal sarokba, mégpedig éppen olyan mozdulattal, mint am ilyennel tavaly a Parmalatot „lőtte
vissza" az NB I-be.

„Az előző év nyarán elhatároztam, hogy enbé-egyben és enbé-kettőben már nem lépek pályára. Harminchárom éves vagyok, el tudnék m ég játszani az élvonalban, de nem akarok. Én már edző vagyok, megszereztem a középfokú szakedzőit, elindultam ezen a pályán, és itt akarom kamatoztatni tudásomat. Tele vagyok tervekkel, szeretnék később magasabb osztályú csapatban is dolgozni, mert hiszem , hogy a magyar labdarúgást el lehet mozdítani a holtpontról.
A mérkőzést végül öt-egyre nyerte a hazai csapat, még négy gól kellett volna ahhoz, hogy meglegyen a száz találat. Fodor ugyan kihagyott egy óriási gólhelyzetet, de játékával így is kimagaslott a mezőnyből - ahogy mondani szokták, a labdáinak szemük volt. Lefújás után óriási ünneplésben részesítették a játékosedzőt, szorongatták a kezét, elkérték a mezét, látszott, valóban nagy népszerűségnek örvend. Persze, nem csoda, hiszen „Foci" az első idényét töltötte itt, és azonnal bajnokok lettek. És, ahogy az ilyenkor már lenni szokott, mindenki azt kérdezte tőle: marad-e az NB-III-as csapatnál?
„Bár van néhány enbé-kettes ajánlatom, nagy a valószínűsége, hogy maradok. A Dreher megígérte, hogy jövőre is a támogatja a csapatot, és én is folytatni szeretném a megkezdett munkát. A srácok önmagukhoz képest nagyon sokat fejlődtek, és ez nekem is bizonyíték, hogy jó úton haladok. A jelenlegi keret képes a bentmaradást kiharcolni, négy-öt játékossal megerősödve jól szerepelhetünk. Hogy a későbbiekben mi lesz a sorsom? Nagyon nehéz bekerülni az első- és másodosztályú edzőgárdába, még sokat kell tanulnom, és eredményeket felmutatnom ahhoz, hogy felfigyeljenek rám, de mondom, a távlati célom az, hogy enbé-egyes szakember legyek."

 

Forrás: Nemzeti Sport 1996. június 23.

Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.