BLSZ: Bíróverés után közös sörözés - nagy a kontraszt

Írta: Pestifoci.hu

kurír 1992

Az emberek hajlamosak a múltat szebbnek látni, mint a jelent, pedig... A Kurír 1992. július 1-i számában egy BLSZ II-es mérkőzésen történt sajnálatos esetről van szó, érdemes elolvasni milyen volt az akkori helyzet és viszonyítani a mostanihoz. A sok különbség egyike, hogy már hoszzú évek óta minden felnőtt mérkőzésen két asszistens segíti a játékvezetőt, de még az Öregfiúk I. és az OldBoys I. osztályban is így van.

 


"Leütöttek egy futballbírót. Elszabadult, féktelen indulatból, dühből. Az eset május 23-án, Kőbányán történt az Újhegy SC-Budai Chinoin BLSZII. osztályú mérkőzésen. Bottyán László, a Budai Chinoin 26 éves csatára, miután Vince Béla játékvezető sípja lesen állította meg, a játékvezetőhöz rohant, s egy jól irányzott balegyenessel elégtételt vett a bírón a „sérelemért”. Vince bíró orrából ömlött a vér, szeme alatt monokli, a találkozót azonnal félbeszakította. A magáról megfeledkező futballistát a BLSZ fegyelmi bizottsága két évre eltiltotta (most már kedvére kispályázhat, bár tettét erősen megbánta), majd a felek a BLSZ-székházzal szemközti sörözőben elszívták a békepipát, s képünk tanúsága szerint kiitták a béke poharát is. Vince nem haragszik, feljelentést nem tesz, mint mondja: nincs ideje látleletet vetetni, bíróságra szaladgálni. Akár napirendre is térhetnénk az események felett, de ami megtörtént, csöppet sem a véletlen műve, ha úgy tetszik, a magyar labdarúgásban bekövetkezett változások szükségszerű velejárója..."

Az ököljog és a Budapest-bajnokság régóta jegyben jár egymással. Tavaly három bírót ütöttek le, tavalyelőtt négyet, korábban sem múlt el esztendő ilyen atrocitás nélkül. A színvonal-emelkedést, illetve a zuhanást csak az a tény jelzi: az önbíráskodást egyre magasabb osztályban követik el. Valamikor a BLSZ kettőben ilyen meg sem történhetett.

Már-már azt hihetnénk, az idén megjuhászodtak az alacsonyabb osztályban szereplő labdarúgók, hiszen a BLSZ- meccsekről készült ellenőri jelentések egyike sem számolt be eddig bíróverésről. Argentínában már az is előfordult, hogy a megbokrosodott és feldühödött nézők pisztolyt rántottak és lepuffantották a játékvezetőt, Európában is megtörtént már, hogy elagyabugyálták a sípos embereket. Egyébként is azt tartja a fáma: kétféle bíró szaladgál
a futballpályákon: az, akit már megvertek, és az, akit majd megvernek.

- Abbahagyja?

- Viccel!? Egy pofon miatt még senki nem akasztotta szögre a sípot - Vince Béla, aki a balegyenest kapta, csodálkozva néz rám. Huszonöt éves, másfél éves katonáskodást leszámítva hat éve fújja a sípot. Hat év - egy verés, igazán nem rossz arány, ékelődnék, de nincs kedvem hozzá. „Na jó, néhányszor le is akartak köpni” - mondja, egy héttel az események után valamelyest derűsebben, de azért látszik rajta: megviselte az a balegyenes.- Hat éve, amikor elkezdtem a bíráskodást, órákat ücsörögtem a szövetségben, hátha lemondja valaki a hét végi meccset, s akkor esetleg két mérkőzés is jut nekem. Akkoriban még BLSZ hármas meccsre is küldtek partjelzőt,, mostanságmár BLSZ II. osztályú mérkőzésen sincs mindig. Most, hogy engem orrba vertek, sem volt. Azt hiszem, ez a tény mindent megmagyaráz.

- Tehát azért kapta a pofont, mert nem volt partjelzője?

- Csudát! De a pofonok „osztályemelkedése” a labdarúgás általános visszaesésével, a kiscsapatok sorozatos megszűnésével függ össze. Öt-hat éve jobbára csak a kerületi bajnokságokat jellemezték az ilyen kirívó esetek, na jó, legfeljebb még a BLSZ harmadosztályt. Ma már a BLSZ másodosztályban egy csomó csapatnak edzője sincs, még a bírói díjakat is játékosok dobják össze., Ha a cserepadra egy embert le tudnak ültetni, az már komoly csapat. Ritkább az olyan mérkőzés, ahol nem kell a piros lapot felmutatni, mint az ellenkezője. Ilyen körülmények között nem is működhet az önkontroll, teljesen esetleges,hogy melyik játékosban szakad el a cérna, s ki az a bíró, aki ennek a levét megissza.

- Ön tehát csak a balszerencsének tulajdonítja, hogy leütötték?
- Ellenkezőleg. Azt próbáltam bebizonyítani, hogy ami velem megesett, az törvényszerű volt, hogy pont velem esett meg, az teljesen véletlen.

- Egyébként rosszul vezette a meccset? No, ezt nem azért kérdezem, mintha a vétkes futballista számára mentő körülményeket akarnék keresni, s ha keresnék is, nem a futballpályán tenném...
- Az ellenőrtől kilencest kaptam. A pofonok és a játékvezetői teljesítmények között egyébként semmilyen összefüggés nincs, az embernek vagy szerencséje van, vagy nincs.

- Abból viszont, hogy ma már egy BLSZ másodosztályú meccsre sem tudnak mindig partjelzői küldeni, arra következtetek, kevés a bíró. Sokan kereket oldanak?
- Igen, illetve az obsitosok helyett nem jelentkeznek újak. A játékvezetés a legtöbb ember számára hobbi, de ha rosszak az életkörülmények, sokak nem gyakorolhatják a hobbijukat. Ez, gondolom, az élet más területén is így van, nem csupán a futballban.

- Ön ezek szerint megengedheti magának, hogy pofonokat kapjon a zöld gyepen... Civilben mivel foglalkozik?
- Krupié vagyok.

- A csontgolyók világa valamivel biztonságosabb, nem?- De. Bár még nem adtam fel, hogy egyszer az élvonalban fájjam a sípot. Tudja, a futball a legnagyobb szerelmem. S ha már a pályán nem lehettem egy Puskás Öcsi, gondoltam, megpróbálom ezt a műfajt.

- Megrekedt a BLSZ kettőnél?- Már tavaly úgy nézett ki, hogy fölkerülök az első osztályba, de nem rám esett a választás. Pedig...- Pedig?- ...a fölkerülés is ugyanolyan esetleges, mint az, hogy ki kap pofont s ki ússza meg anélkül. Nincs arra követhető minta, hogy ki miért kerül fel magasabb osztályba, s ki miért nem.

- ...?- Az edzőtáborban a legjobb időt én futottam a Cooper-tesz- ten, jó volt a szellemi és a fizikai tesztem, s az ellenőrtől kapott osztályzataim is. S mégsem..

.- Bökje már ki, kigolyózták?- Nem hiszem. Bár az egyik ellenőrrel csúnyán összevesztem egy kispályás focimeccsen...

- Ha már a kispályát említette, az a futballista, aki önnek „behúzott", szintén kénytelen lesz egy darabig ezt a műfajt művelni. Még mindig haragszik rá, vagy inkább sajnálja őt?

- Rá már nem haragszom. Maga szerint rá kellene haragudnom!?"

 

forrás: Kurír 1992.július 1.

Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.