A budapesti amatőr futball jelene és jövője /I. rész/

Írta: Pestifoci.hu

csillagehegy-kozterulet-blsz2-pestifoci 015

Ahogy azt korábban beharangoztuk, az „A budapesti amatőr futball jelene és jövője” címen beszélgetésre hívtunk öt az amatőr labdarúgásban dolgozó vezetőedzőt, Boldizsár Imrét (CSMTE), Öhler Lászlót (Budatétény SE), Bajzik Józsefet, más néven Hobót (Hegyvidék SE), Maráczi Jánost (1908 SZAC KSE) és Galántai Zsoltot (KISE).

A beszélgetésnek formát is öntöttünk, mind az öten feltehettek egy kérdést, amelyet egymás meghallgatása után válaszoltak meg.

Az elhangzottakat kérdésenként 5 részletben fogjuk közzétenni.

 

Az első kérdést a Csillaghegyi MTE elnöke Boldizsár Imre tette fel, aki már közel 40 éve dolgozik a budapesti labdarúgásban.

 

- Megállítható–e a folyamatosan csökkenő színvonal?

 

Boldizsár Imre: - Azt tapasztalom, hogy évről-évre alacsonyabb a színvonal a BLSZ1 és 2 osztályban, ott ahol amatőr szinten a minőséget kellene képviselni.

Ezekben az osztályokban minden edző szeretne jobb és jobb eredményeket elérni, de sokszor azzal kell szembesülni, hogy ez egyre nehezebb, mert alap technikai gyakorlatokat nem tudunk az edzéseken megcsinálni. 2-3 érintős feladatok nem mennek.

Amiatt tettem fel ezt a kérdést, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy hogyan lehet ezt a folyamatot egyáltalán csak megállítani.

A Csillaghegy példájával szeretném a kérdésben foglalt véleményemet érzékeltetni.

Ezelőtt 20-25-30 évvel nem volt olyan szezon, hogy NB1-es csapatok ne vittek volna el tőlünk fiatal gyerekeket. Most az elmúlt tíz évben a legmagasabb osztály, ahova tudtunk játékost adni az az NB3 volt. Az utóbbi 3 évben pedig csak BLSZ1-be adtunk.

Szerintem ez elég jól mutatja, hogy valami nagy baj van. A saját és az edzőkollégáim nevében is mondhatom, hogy mi lelkiismeretesen edzést tervezünk a mai napig. Hiába, mert van, hogy mindössze 7 játékos jön le az edzésre!

 

Egyre inkább hajlok oda, hogy a játékosokat hibáztatom, mert ide nagyjából kész játékosok kerülnek 17-18 évesek. A fiatal korosztállyal úgy érzem gyermekkorukban nem szerettették meg eléggé ezt a játékot. Ami itt nagyon szükséges lenne. Az amatőr játékost azt kéne, hogy jellemezze, hogy bár nem kap fizetést a játékáért, de játszik, lejár edzésre mert nagyon szereti a futballt, lejár, hogy jól érezze magát. Nem hiszem, hogy egy mérkőzésen egy labdarúgó jól érzi magát, ha az 5. perc után nem kap levegőt.

 

Máig sokszor az idősebb játékosok lehetnek a példaképek a negyed és ötöd osztályban, már ha az öltözőben akar magának valaki példaképet választani. Ezekben az osztályokban vannak olyan játékosok is, akik két munka és gyerek mellett is lejárnak edzésre.

A másik oldal viszont az, hogy sok fiatal van, aki szolgáltatásként tekint az egészre. Befizeti a tagdíjat és, ha van kedve eljön és jól érzi magát, ha nincs kedve nem.

Ez lenne az én vitaindítóm…

 


 

Öhler László: - Elég szörnyű képet festettél a dologról, de azt gondolom, hogy valamennyien szembesültünk már ezekkel, van, aki kevésbé és van, aki jobban.

Ha a kérdésedre egyszerűen szeretnék válaszolni, akkor azt mondom, hogy: sehogy sem lehet megváltoztatni ezt a folyamatot.

Az a véleményem, hogy azon a szinten, ahol mi dolgozunk, eszköztelenek vagyunk a változtatáshoz.

A mi dolgunk a példamutatás, az elhivatottság, az áldozatvállalás.

A mi rendelkezésre álló eszközeinkkel nem tudunk ezen változtatni, zsákutcában van az amatőr labdarúgás, nem csak Budapesten, máshol is.

A változáshoz azt gondolom, hogy egy nagyobb társadalmi összefogás kéne, a legfelsőbb vezetés nagyobb rálátása, tenni akarása.

 


 

Bajzik József 'Hobo': Nekem is az a véleményem, ha rajtunk múlik, akkor sehogy. Ha megnézitek azt például, hogy az  akadémiákról kiöregedő játékosok, hogy az NB1-ből kiöregedő játékosok hol vannak, nem tudjuk.... Inkább abbahagyják az egészet, minthogy amatőr szinten futballozzanak, és mellette dolgozzanak.

A budapesti első osztályban az előző évben nagy volt a színvonal emelkedése, amikor két volt NB3-as játszott egymás ellen, de a többi mérkőzésen annyira nem.

A színvonalat meghatározza a pénz. Nézzünk csak meg egyes megyei bajnokságokat, ahol több van belőle. Ég és föld a különbség a Budapest-bajnoksághoz képest.

Ez csak a pénzen múlik.

Ha valaki két egyeneset rúg a labdába, már el akar menni pénzt keresni. Az más kérdés, ha elmegy 100-150 ezer forintért játszani valahova, és nem dolgozik mellette, akkor később lesznek gondjai.. Az, ha vége van a pályafutásának soha nem fog ennyit keresni… Mikor, hogyan jelentkezik a munkaerőpiacon?

Kinek a felelőssége ez? Azt gondolom, hogy ez a szülők és az edzők felelőssége.

 

Azok a dolgok, amiket mi meg tudunk tenni, azok csak úgy lehetnek eredményesek, hogyha a társadalmi presztízse emelkedik az amatőr futballnak. A médiának ebben nagy szerepe lehetne.

Már az mindenképpen segít, hogy van ez a BLSZ-labdarúgással foglalkozó honlap.

 Régen az egy jó dolog volt, amikor a Népsportban megjelentek a mérkőzések, ha csak az eredmények is, kiemelve, hogy ki szerepelt jól, ki szerezte a gólokat. A népszerűsítés sokat segíthet, és egy plusz dolgot ad ennek az egésznek.

 


 

Maráczi János: - Elsősorban erkölcsi kérdésben látom a színvonal romlását.  A benne dolgozók felelőssége a vezetéstől egészen az utánpótlásban müködőkig megvan mindenkinek, aki rossz folyamatok mozgatórúgójaként szerepet vállal.

Példákat ragadok ki, mert hosszú lenne mindenről beszélni.

Az erkölcsi kérdés, hogy valaki elvállal-e úgy egy feladatot, hogy nem alkalmas rá.

 Nem feltétlenül jó edző, akinek meg van a B licences papírja. Sok minden meg kell még legyen a személyiségjegyeibe, hogy a futballban, az utánpótlásban dolgozhasson. Mivel nem tudunk B licences edzőket tömegével bevonni az utánpótlásba, így kiszűrni sem tudjuk az alkalmasakat.

 Ha egy edző autodidakta, akkor az már önmagában hordozza, az erkölcsösséget, hiszen tanulni, fejlődni akar, minél magasabb szinten szeretné végezni a feladatát.

Ha viszont valaki megmérettetés nélkül kap meg egy feladatot, akkor nem tudja igazán értékelni.

 

Másik példa szintén az utánpótlással kapcsolatban. Sokszor nem azzal van a gond, hogy az edző a gyerekekkel jól foglalkozik-e vagy sem, hanem, hogy a szülőkkel jól foglalkozik-e…

Képes-e az edző, úgy következetes maradni, hogy közben a szülőt kordában tudja tartani.

Az erkölcsösségnek itt is jelen kell lennie.

 

A harmadik példa, ez is edzői és szülői felelősségről szól. Nagyon sok olyan gyerek van, aki 15 éves korára úgy érzi, hogy mindent elért, hogy ő már jó…

 

Szintén jelentős probléma, amikor az egy szinten lévő csapatok megpróbálják egymástól „lopni” a gyerekeket. Elviszik olyan egyesületek a fiatalokat, ahol van pénz. Azt éreztetik 16-17-18 éves játékosokkal, hogy szükségük van rájuk, hogy jó, hogy ő van. Az a baj, hogy az addig jó nevelést kapott gyerek, nem biztos, hogy az új helyen is megkapja azt, mert ahol etikátlanul vonják be a gyerekeket a rendszerükbe, ott etikátlan maga a folyamat is.

Ne higgye azt senki, hogy ahol van pénz, ott lesz majd valami, a pénz nem oldja meg a problémákat.

Minden etikátlan, erkölcstelen lépés a fejlődés gátja.

 


 

Galántai Zsolt: - Játékos múlttal rendelkezem, 3 éve vagyok a KISE felnőtt csapatának edzője, és 5 éves fiam édesapjaként testközelből szemlélem a labdarúgásban zajló eseményeket.

Rátérve a kérdésre, hogyan lehet megállítani a folyamatosan csökkenő színvonalat?

Nem tartom ezt a mostani BLSZ1-et ésBLSZ2-öt  rossz színvonalúnak. Szerintem jobb, mint 10 éve volt. Nyilván értem persze, hogy mit gondolt Imre bácsi a kérdés mögött.

Azt látom, hogy nagy problémák vannak, ami az egész magyar futballra igaz. Újra kell népszerűsíteni a labdarúgást. Azt látom, hogy a gyerekek minden mást sportolnak, csak nem fociznak. Töredéke kerül a régi viszonyokhoz képest a gyerekeknek labdarúgópályára.

 

A futball népszerűsítése lenne a feladat, sajtóban, iskolákban. Ez a legfontosabb.

Az pozitívum, hogy a létesítmények fejlesztése megindult. Bár amatőr szinten sajnos még most is kevés pálya van.

Az is lényeges, hogy ahhoz, hogy szimpatikussá tudják tenni a labdarúgást újra, ahhoz olyan edzők, olyan emberek kellenek, akikhez szívesen viszik oda a gyerekeket, és a gyerekek szeretnek hozzájuk járni.

A képzésre nagyon nagy figyelmet kellene fordítani. Ezekben látom a fejlődés hosszú távú lehetőségét lényegében.

 


 

A beszélgetés következő kérdését Öhler László a Budatétény SE vezetőedzője tette fel:

Mi a véleményetek az utánpótlásból felkerülő játékosok felnőtt csapatba építéséről napjainkban?  

A beszélgetés további részleteivel az elkövetkezendő napokban jelentkezünk.

 

Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.