Apjok Gergely Chilében is a Hidegkútért!

Írta: Pestifoci.hu

   Apjok Gergely neve már sok PestiFoci olvasó számára is ismert lehet. Ő az, aki egyik társával közösen a Hidegkúti SC színvonalas videóit készíti, melyeket mi is rendszerint közzéteszünk. A Hidegkút játékosa, a club ügyintézője és honlapjának szerkesztője egy hónapja Chilében él, és interjúnk apropóját az adta, hogy megtudtuk, ott sem tudott lemondani a futballról, bemutatkozott egy helyi csapatban.

Ottani tapasztalatairól és nem mindennapi kalandjáról kérdeztük az új csapattársai között csak Gringónak becézett labdarúgót.


 - Hogyan kerültél Chilébe?

 

 -  A Színház és Filmművészeti Egyetemen tanulok, ahol szükségem van még egy középfokú nyelvvizsgára a diplomához. A spanyol nyelvet választottam és mivel angolul is úgy tanultam meg a legkönnyebben, hogy 1 évig Amerikában éltem 18 éves koromban, így ezúttal is az utazás mellett döntöttem.

 

 - Spanyolország nem lett volna közelebb?

 

  - Persze közelebb van, de azért jöttem Chilébe, mert már 10-11 évvel ezelőtt jártam itt, amikor még versenyszerűen síeltem és 2 nyarat is eltöltöttünk itt az Andokban készülve, az európai nyárból a dél-amerikai télbe menekülve. Édesapám itt volt edző és a kapcsolatainak köszönhetően jött ez a felajánlás, tudtam, hogy itt szívesen látnak, így nyert Chile. Ezt a lehetőséget nem tudtam visszautasítani.

Lonquimayban élek, ez egy kisváros 800 kilométerre Santiagotól délre az Andokban, 30 kilométerre az argentin határtól. 1000 méteren van a település, eszméletlen szép helyen. A helyi polgármesteréknél lakom egy nagyon hangulatos házban, egy rossz szavam sem lehet.

 

 - Hogyan telt az utad a távoli országba?

 

  - Miután eldőlt, hogy Chilébe megyek, a lehető legolcsóbb variációt választottam. Budapestről fapadossal utaztam Londonba, ahol barátoknál eltöltöttem 2-3 napot, mivel még sosem jártam Angliában. Ezután kezdődött az igazi utazás. London-New York-Atlanta-Santiago útvonalon repültem. Majd Santiagobol egy jó 10 órás buszút következett egyenesen Lonquimayba.

 

 - Úgy tudjuk nem sokat töltöttél foci nélkül, hiszen bemutatkoztál egy helyi csapatban… Mit kell tudni róluk?

 

    Naranjo egy Lonquimay közeli kis település. Ezek a kommunák őslakosok lakta területek, melyek bár papíron Lonquimay fennhatósága alá tartoznak lakosai szeparáltan élnek. Mapuche-k egészen pontosan, így hívják az őslakosokat. De, hogy kerül a "gringo" pont a Naranjo csapatába... évtizedes ismeretség köt össze azzal az emberrel, akivel anno együtt síeltünk, és aki most a Deportivo Naranjo egyik legbefolyásosabb vezetője. Tudtam, hogy focizik, ráírtam, hogy valamikor nem rugdoshatnék-e velük.
Azt mondta, menjek le vasárnap a meccsükre, mert bajnokijuk lesz, ott megbeszéljük. Lementem, 9-en voltak. Mondta, hogy rohanjak haza a személyimért és a cipőmért, mert beállok.
Középpályást játszottam, 10 emberrel nyertünk 4-3-ra az utolsó helyezett ellen, a vége meleg volt.

 

- Ez ilyen egyszerűen megy ott?

 

 - Igen. Mondta, hogy másnap menjek be az önkormányzathoz, hogy elintézzük a papírjaimat. Hétfőn bementem aláírtam pár papírt, bevitték az adataimat és kezet ráztak velem. Azt, hogy a vasárnapi bajnokin, hogy szerepelhettem úgy, hogy hétfőn igazoltak le azt ne kérdezd. Azért ebből is látszik, hogy ez a szint nem a legkomolyabb. Chile hatalmas ország, itt az 1-2. osztály, ami szervezett, alatta már eléggé esetleges a dolog. Ez a bajnokság például a Lonquimay-i Labdarugó Szövetség égisze alatt zajlik. Minden vasárnap van 1 öregfiúk, 1 női és 2 felnőtt bajnoki. Az ok 2 db öregfiúk, 2db női és 5 db férfi felnőtt csapat van. Az említett bemutatkozásomon kívül eddig még egy meccsem volt. A Catolica (ez Lonquimay csapata) ellen 8-1-re nyertünk, ami értékes győzelem, hiszen ők állnak a tabella 2. helyén mögöttünk. (Igaz, 9 emberrel álltak fel ezúttal)

A pálya borzalmas, rosszabb, mint a Hidegkúté volt a legrosszabb napjain. Van ahol homok van, van ahol fű, van ahol nem látszik a vonal.
De a legdurvább az volt, hogy az előző meccsen két kutya is végig a pályán volt 90 percen keresztül. A tehenek vonalon kívül maradtak. 40-50 ember jár ki a meccsekre, jó a hangulat, izgalmas gólgazdag találkozók ezek. A játékosok nagyon ügyesek, technikásak, de csak egyéniségek, nincs igazi csapatjáték. A színvonal a BLSZ IV-III. szintjén mozog. A Naranjo például szerintem megúszná a kiesést a BLSZ III-ban!

 

 Apjok Gergely a 10-es mezben.

- A csapattársak mit szóltak hozzád?

 

 - Befogadtak, bár mivel én még a spanyolt csak nyöszögöm, ők pedig egyáltalán nem tudnak angolul, nem könnyű a kommunikáció. Mondhatnám vicces. Én sokat integetek a szélen, de ritkán vesznek észre. Ennek ellenére jól érzem magam. A nevemet nem igazán tudják. A városban és a csapatban is mindenki "gringo"-nak hív. Azt mondják, bár hivatalos feljegyzés nincs, szerintük én vagyok az első légiós a bajnokságban, az biztos, hogy a Naranjo csapatában nem csak az első légiós, de az első kommunán kívüli is. Szerintem, ha megnézzük a csapatképet, azért annyira nem is lógok ki.

 

- Tényleg nem. :)

Más téma, Te szoktad frissíteni a Hidegkút honlapját, nem igazán lehet észrevenni, hogy Chilében vagy…

 

 - A HSC 1923 óta létezik, és ha rajtam múlik, akkor engem is túl fog élni. Aki ismer, tudja mennyire fontos nekem. Nehéz kérdés, miért. Nem mondhatjuk, hogy azok közé tartozom, akik itt nőttek fel, de 15 évesen a síelés mellett elkezdtem lejárogatni Garics Ferenc csapatába. Soha nem lett belőlem jó focista. Nem is lesz, de imádom a focit. És még jobban szeretem a HSC-t. Amolyan mindenes vagyok. Amennyi szabadidőm van, azt ezzel töltöm. Azt gondolom, a facebook oldalunk és a honlapunk is naprakész, 1-2 profibb csapatéval is felveszi a versenyt. Emellett youtube csatornánk is van, amire meccsösszefoglalók kerülnek fel, kommentárral és ennek örülnek a játékosok. Engem az nem érdekel, hogy a legmagasabb nézettség az 1300, engem az érdekel, hogy a csapat érezze a törődést. Azt vettem észre, mióta ezek a felületek működnek sokkal jobban pezseg az élet, sokkal inkább összejött a brigád. Lehet furcsán hangzik, de pozitív hatással van mindenkire.

 

  Most innen Chiléből segítem a csapatot. Frissítgetem szabadidőmben a honlapot, lekötöttem a téli felkészülést, mindjárt kezdődik az átigazolási szezon, ahol szintén érdekeltek leszünk, szóval fél lábbal, ha más nem online azért otthon vagyok.

 

 - Azt tényleg látjuk, hogy mindened a csapat, de vajon mi lehet a cél, egy olyan helyzetben, amikor a nagy tervekhez a lelkesedés és az akarat sokszor kevésnek bizonyul?

 

- Az én nagy álmom, hogy Hidegkúton egyszer legyen egy NB III-as csapat. Ha ez nem is sikerülne, a BLSZ I-be mindenképp szeretném, ha feljutna idővel a gárda. Nem sietünk. Idén a legfontosabb a bennmaradás, cél lehet az első 6. Nyáron viszont változások várhatóak, és megújulás. Szeretnénk mind UP, mind felnőtt szinten bekapcsolódni a strandfoci bajnokságba, és elárulhatom azt is, hogy az ősztől az NB II-es futsal indulást is fontolgatjuk. A fiatalok már most eredményesen szerepelnek.

   Az új létesítmény helyzetnek köszönhetően pedig azt szeretném, ha ősztől 2 felnőtt csapat üzemelne Hidegkúton. Egy tartalék, ahova mindenkit szívesen látunk, akik hétvégente bajnokikon szerepelnének, illetve egy első csapat, amely komolyabb edzéslátogatottság mellett jövőre a dobogóért, utána pedig már a feljutásért küzdene. A körülmények adottak. A jelszó a megújulás, amiben Szekeres Tamás elnökünk, és Rósa Viktor utánpótlás szakágvezetőnk is biztosan partnerek lesznek, hiszen eddig is azok voltak.

Tags: Hidegkút
Kategória:

Ez az oldal a jobb böngészési élmény elérése érdekében cookie-kat (süti) használ. Az oldal további böngészésével, illetve az "Elfogad" gomb megnyomásával hozzájárul a cookie-k használatához.